A „proletárforradalom hűséges katonái” vagy „közönséges haramiák”? Kik voltak a „Lenin-fiúk”?
(Kép egy korabeli újságcikkből)
A 20. századi magyar történelem más eseményeihez vagy szereplőihez hasonlóan a Tanácsköztársaság emlékezete is szorosan függött a korszakonként eltérő hivatalos történetírás „elvárt” értelmezési sémáitól. Ezért attól függően, hogy az adott „emlékező” hogyan viszonyult magához a proletárdiktatúrához, a Tanácsköztársaság terrorista jellegű fegyveres alakulatainak – köztük a Lenin-fiúk tevékenységének – értékelése is széles skálán mozgott.
Ez a változó „perspektíva” eredményezte a szélsőségesen negatív, vagy ellenkezőleg, a kritikátlanul pozitív értékeléseket. Tanulmányomban egyfelől arra a kérdésre keresem a választ, hogyan alakult ez az emlékezet a diktatúra bukásától a közelmúltig, s milyen, egymást felváltó értelmezések születtek.
A visszaemlékezések, naplók, propaganda anyagok, brosúrák és a mindinkább szakszerűsödő történeti munkák értékítéleteinek bemutatását követően a paramilitáris alakulatok működéséről zajló diskurzushoz a Budapest Főváros Levéltárában őrzött – döntően 1919–1922 közötti – büntetőperes iratok elemzésével szeretnék hozzájárulni.
Megjelent: Múltunk Politikatörténeti Folyóirat, 2016: (1), 122-159.
