A kegyetlen vörös Saint-Just, a síró ezredparancsnok és egy tanulságos rablógyilkosság. Beszámoló a

Az alfahir.hu újságírója, Tamás Viktor Tari írt hosszabb beszámolót a november 18-i eseményünkről.

Romsics Ignác "a legjelentősebb ellenforradalmi megmozdulások hátterét és lefolyását vázolta föl röviden. Az előadás, bár tény- és adatgazdag volt, sok újdonságot nem tartalmazott Romsics 1982-es, A Duna-Tisza köze hatalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben című könyvéhez képest. Ennek ellenére érzékletes képet kaptunk arról, hogy a Tanácsköztársaság támogatottsága már a kezdeti időkben is rendkívül alacsony volt a 70 százalékban kis- és középbirtokos parasztok által lakott Duna-Tisza-közén, ez pedig az idő múlásával és a vörös hatalom egyre népszerűtlenebb intézkedéseinek következtében csak még intenzívebben csökkent".

Romsics Ignác

"Gellért Ádám előadásának fontos tanulsága, hogy az első világháborús harctéri brutalizáción túl az államhatalom aktív bátorítása, lelki kondicionálása, illetve a közösségi mikrokozmosz és a pillanatnyi élethelyzetek behatásai is elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy a kommunista karhatalmi erők olyan bestiális dolgokat kövessenek el, amilyeneket elkövettek. Ezek alapján elmondható, hogy az emberellenes erőszak felelőseit nem csak azok között kell keresni, akik meghúzták a ravaszt, a szerencsétlen áldozatok nyakába akasztották a kötelet vagy szabad kezet adtak a hóhérlegényeknek. Azokat is súlyos felelősség terheli, akik szándékosan vagy önhibájukon kívül az ideológiai frázisokba burkolt erőszakos nyelvezettel azok morális gátlásait is feloldották, akik alapjáraton sosem vetemedtek volna ártatlan életek kioltására".