Trianon ezért valóban „velünk élő történelem” – Bödők Gergely interjúja Romsics Ignáccal. Ujszo.com,

A nemzeti radikális jobboldal ismert „megmondóembere” Drábik János. Az ő rendre leleplezőnek beharangozott, pár hónappal ezelőtti előadását Trianonról „és egyéb titkokról Magyarországon” a YouTube-on 56 ezren látták, az Ön nagyjából azonos időben ugyanezen portálra került előadását az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásáról pedig 5 ezren. Ennek az aránytalanságnak a fényében nem érzi néha úgy, hogy a történelmi ismeretterjesztés, az írás és a tudományos kutatás haszontalan?Sokan ugyanis mintha egész más szempontoktól vezérelve választanák ki a nekik tetsző narratívát. Hogyan lehetne a szaktudományos történeti ismeretterjesztés a 21. században sikeresebb, mint amilyennek ma néha tűnik?

A pornófilmeket is többen nézik, mint Az ember tragédiáját. Ami azonban nem jelenti azt, hogy Madách drámája értéktelenebb lenne bármelyik két- vagy többszereplős mechanikus nemi aktus néhány perces látványánál. Egyébként elégedett vagyok a nézettségemmel, ismertségemmel és könyveim eladott példányszámával. Ha nincs a koronajárvány, 2020 áprilisától mostanáig annyi meghívásnak kellett volna eleget tennem az ország határain belül és kívül, hogy csak mutatóba láttak volna otthon. Szerintem néhány kollégám, például Ablonczy Balázs vagy a felvidékiek közül Simon Attila ugyanezt mondaná, ha megkérdeznék. Úgyhogy a helyzet szerintem nem olyan rossz, mint amilyennek esetleg látszik. Az internet sok szempontból csalóka mutató, és persze manipulálható. Többször találkozni azzal, hogy az átlagolvasók alig tudnak különbséget tenni a történelmi eseményekkel kapcsolatban megszólaló „szakemberek” hitelessége között. Talán nem is várható el, hogy a történelem iránt érdeklődő minden esetben utánajárjon annak, ki is az, akit elhívtak előadni, vagy akinek a szövegét olvassa. Ráadásul gyakran azt is tapasztalják, hogy a történészek tábora is megosztott: ugyanazon témáról ellentétes és gyakran szubjektív megközelítéseket találnak. Hol húzódik a propaganda, az irányított emlékezetpolitika és a tudomány határa? De kérdezhetném úgy is: mi különbözteti meg az ideológust és az emlékezetpolitikust a történésztől?

Erre nem túl bonyolult a válasz. A történész az igazság megismerésére törekszik, bármilyen is az ideológiai beállítottsága, az ideológus viszont mindig politikai céloknak megfelelően használja a múltat. A kutatástechnikai eljárások és a feldolgozás módszertanának lényegi azonossága, valamint az ennek ellenére is eltérő értelmezések állandó mérlegelése és korrigálása szakmai fórumokon a legvitatottabb történeti problémák esetében is lehetővé teszi a konszenzuális álláspontok kialakulását. Ez még Trianon kérdésében is így van. A témával szakszerűen foglalkozó kutatók körében egyáltalán nem zajlanak késhegyre menő viták. Ellenkezőleg, a lényeges kérdésekben valamennyien egyetértenek, legfeljebb a hangsúlyokat teszik máshová. A public history új formájával, az internettel és a különböző elektronikus adatbázisokkal természetesen más a helyzet. Az internet támogatja, de legalábbis eltűri a rejtett jelenlétet és az anonim véleményalkotást, amely természetesen kérdésessé teszi a hitelességét. A történésznek forrásokkal kell alátámasztania állításait. Az úgynevezett csevegőportálokkal szemben ez az igény természetesen fel sem merül, ezért ezeken tárgyilagos hozzászólások mellett gyakran a legképtelenebb állításokkal lehet találkozni. A felhasználók jelentős része ugyanakkor nem rendelkezik olyan kulturális háttérrel, amely képessé tehetné őket az egymással gyakran homlokegyenest ellentétes információk közötti eligazodásra, az igaz, a valószínű, a lehetséges és a hamis megkülönböztetésére. Ez korunk nagy kihívása, amelyre még nem született meg az adekvát válasz.

A teljes interjú elolvasható itt.