Tóth Eszter Zsófia: Haraszti Miklós Darabbér pere (1973–1974) és emlékezete. Megjelent a Clio Műhely

„Miklós vékony, nem magas, csinos, fiús, sötét bőrű és fekete hajú ember. Az arca szép és melankolikus” – jellemezte történetünk főszereplőjét az író, Konrád György.

Haraszti Miklós pere a Kádár-korszak utolsó írópere volt 1973-ban. E tanulmány célja, hogy egy konkrét pert elemezve bemutassa, hogyan működött a kádári puha diktatúra egy szűk értelmiségi csoportra vonatkozóan, melyek voltak azon határai az értelmiségi létnek, ahol a diktatúra beavatkozott. Mi számított tűrtnek és elítélendőnek a korszak ideológiája szerint vezető szerepet betöltő munkásosztályról szóló irodalomban?

Haraszti Miklós bátor volt az eljárás során, ami ritkaságnak számított a szocialista időszakban. Ügyvédje, Kaczián Loránd – aki 1956-os forradalmi szerepvállalása miatt internálva volt korábban – úgyszintén. Hangsúlyozom, hogy kettejük bátorságán múlt a per későbbi nagy hatása a szamizdatmozgalomra és a demokratikus ellenzék formálódására.

A perben felvonultatott tanúk jelentették a későbbi demokratikus ellenzék magját, akik többségében a Darabbér kézirat jelentősége, korhű lenyomata mellett álltak ki. Annak ellenére, hogy a perben Haraszti Miklóst elmarasztaló ítélet született, Harasztinak és a tanúknak köszönhető, hogy a késő Kádár-korban ezután szamizdat-terjesztésért perben nem ítéltek el senkit: ezt követően ilyen ügyekben sajtóvétségi eljárások indultak.

Tóth Eszter Zsófia tanulmánya letölthető a Clio Műhelytanulmányok oldaláról.